Egy várva-várt kaland

Eljött az idő. Végre, több mint egy évvel a megjelenése után belevájtam karmaimat eme játéktörténelmi mesterműbe. A második résszel még X360-on játszottam körülbelül amikor kijött. Ezek után pedig kolosszális lelkesedéssel szándékozom meglátogatni az első játékot is.

Hatalmas tisztelet jár a CD Projekt Red csapatának. Amikor az első Witcher játék megjelent 2007-ben, a fogadtatása eléggé vegyes volt. A történet rendben volt, de a harcrendszer már rövidtávon is monotonná vált. A szinkron pedig...nos ne értsetek félre mert azt értékelem amikor egy videojátékot leszinkronizálnak magyarra és magukkal a szinkronhangokkal sincs baj, de a fordítással és a beleéléssel már nagyobbak voltak a problémák. Mondhatnám, hogy ez történik amikor egy lengyel játékot angolra, majd magyarra fordítanak. De erről majd egy későbbi kritikában írok.

2011-ben megjelent a folytatás és a játék majdnem minden szempontból fejlődés volt az előzőhöz képest: a harcrendszer jobb, pörgősebb lett, a szinkron (ugyan nem magyar) mérföldeket javult. A történetre még mindig nem lehetett panasz, a bejárható terület ugyan nem volt open world de ez nagyon senkit nem zavart.

Ezek után mindenki elég nagy reményeket táplált a harmadik rész iránt és amikor végre megjelent 2015 májusában, a gamer társadalomnak elakadt minden elakadnivalója.

A trilógia befejező részére is igaz volt, ami a másodikra: minden egyes szempontból tökéletesítették. Végre kaptunk open world-öt is, olyan irtózatos mennyiségű tartalommal amit más fejlesztőcsapat bele sem mer rakni játékaiba, csak DLC gyanánt.

Egy szó mint száz, a CD Projekt Red időnk egyik legtiszteletreméltóbb csapata, az évek során addig dolgoztak, amíg elénk nem raktak egy RPG remekművet, ami a műfaj kedvelőinek nemcsak kötelező darab, de egy életre szóló, örök élményt nyújt.

Nem a külcsín a fontos...

...de nem is lehet rá egy szavunk sem. Grafikailag a játék egészen pazar vizuális élménnyel tesz eleget ezzel kapcsolatos elvárásainknak. Megszámlálhatatlan olyan pillanatom volt, hogy egy-egy helyen megálltam és csak néztem előre felhorkantva hogy „Azt a mindenségit uram”. Az ilyen pillanatokból nem egy screenshot is született amik közül párat válogattam is ide. Nem nagyon tudok részletekbe menően grafikáról beszélni, hiszen számomra soha nem ez számít elsősorban egy játéknál és őszintén szólva a technikai háttér sem szokott érdekelni. Annyit azonban mondhatok, hogy sok mai játék megirigyelheti amit a Witcher 3 a tavalyi évben felmutatott. Ja és a korai trailerekben sem volt feltupírozva a látvány.

Ezt csak úgy megemlítem...mindenki vonja le belőle amit akar.

Itt ejtenék pár szót a remek, hangulatos zenéről. Egytől-egyig beleillenek a witcher-es folklore hangulatba, legyen szó pörgősebb harci kántálásról, nyugisabb környezethez illő lassú énekről, vagy éppen vidám kocsmazenéről.

Previously on The Witcher...

Az alapfelállás szerint fél évvel az előző rész eseményei után járunk. Hősünk, Ríviai Geralt és mentora, Vesemir nagy erőkkel kutatják Yennefer, Geralt örök szerelmének tartózkodási helyét.

Máris eljött a pillanat amikor elbizonytalanodok, hogy egyáltalán mondjak-e ennél többet a történetről. Nos, nem fogok. Bűn lenne akármit is elspoilerezni, mert a játék története egészen kiválóra sikeredett. Nagy vonalakban annyit hogy a sztori egyik kulcspontja Ciri, Geralt tanítványának és fogadott lányának megtalálása, mielőtt a Wild Hunt lelne rá. Meglátogatjuk a háború sújtotta Velen-t, Novigrad szabad városát és még Skelligére is kihajózunk. Közben persze megannyi mellékküldetés színesíti az élményünket. Itt le is szállnék a sztori témáról, ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia

Egy maréknyi aranyért

A leggyakorib mellékküldik a witcher megbízások, amik többnyire egy-egy veszélyes szörnyeteg elpusztítása köré épülnek. Ez repetitívnek hangozhat de szerintem épp elég változatosak ezek a nyomozásos szörnyvadászatok hogy ne legyen unalmas. Vannak még minimális interakciót igénylő kis események, ezek igazából nem is számítanak küldinek, csak a beleélést segítik, és természetesen alap küldetések amik a másodlagos kategóriába sorolhatóak. A harmadik ilyen csoport az úgymond kincsvadászat. Ezekben különböző witcher iskolák viseletét és fegyvereit kutathatjuk fel, tervrajz formájában, amit később egy kovácsnál legyártathatunk magunknak, ha szolgáltatunk alapanyagot és egy kis munkabért. Általában ezek a páncélok és kardok a szintkövetelményhez mérten a legjobb ami elérhető, szóval érdemes ezeket legyártani. Ezeknek a witcher gear-eknek összesen négy szintje van (a Blood and Wine megjelenésével bekerült egy ötödik) szóval aki szeret kincsre vadászni, az nem fog unatkozni.

Acél az embernek, ezüst a szörnynek

A harcrendszer további polírozáson esett át az előző részhez képest. Csata közben kétféleképpen tudunk kitérni az ártó csapások elől: nagy bukfenc és sima kitérés. Emellett van gyors, illetve lassabb de erősebb csapás. Witcher sign-okat (amik gyakorlatilag a witcherek varázsigéi) egy fokkal rugalmasabban és gyakrabban használhatunk mint az elődökben. Yrden-nel egy területen belül lassítjuk és gyengítjük ellenségeinket, Quen (az egyik kedvencem) arra hívatott, hogy pajzsot vonva körénk megvéd mindennemű sebzéstől amíg tart a hatása, vagy le nem kalapálják rólunk. Igni (a másik kedvencem) egyszerű tűzvarázslat, Axii-val az ellenfelek elméjével játszadozhatunk, kivonva őket a forgalomból kevés időre, de ezt a sign-t párbeszéd során is használhatjuk, hamar jobb belátásra bírva a gyenge akaratúakat. Az utolsó varázslatunk, az Aard pedig a klasszikus ellökés, bizonyos sci-fi-ben járatos emberek force push-ként ismerhetik.

Mindegyik sign-hoz tartozik egy alternatív mód amit a gomb nyomva tartásával aktiválhatunk, ehhez megfelelő fejlesztések szükségesek (erről még később).

Ezüst és acélkard, na meg a varázslataink mellett használhatunk még házi készítésű bombákat különböző hatásokkal (repesz, fagyasztó, stun, méreg, gyulladó stb...) és kis egykezes számszeríjat. Őszintén szólva ezt keveset használtam, nagyon kicsit sebez de talentokkal erősíthető, arra viszont tökéletes, hogy az idegesítő repülőképes szörnyeket meggyőzzük arról hogy a talajon kényelmesebb.

Életerőnk mellett van egy stamina csíkunk, ami harc közben lassan visszatöltődik. Ezt használjuk a sign-ok használatára és futásra. Másik fontos nyersanyagunk az adrenalin, ami sebzéssel töltődik, ezt a pusztítóbb jellegű közelharci mozdulatok elsütésére használhatjuk, és minél több van, annál többet sebzünk alap támadásokkal is.

Geralt konyhája

Fontos szerepet játszik a witcherek életében az alkímia. Ezen menüponton belül készíthetjük el a már említett bombákat is. Kotyvaszthatunk különböző főzeteket amik különféle hatásokat produkálnak: életerőtöltés instant vagy fokozatosan, több sebzés, éjjellátás, vagy egy speciálisan vámpírok ellen kitalált főzet, ami maró jellegűvé, ezáltal fogyaszthatatlanná teszi vérünket. A sima potionok egy pár percig, vagy éppen másodpercig tarthatnak (magasabb szintű receptekkel ez a szám növekszik és erősebb lesz a hatása is) vannak hosszabb távon ható úgynevezett „decoction”-ök amiknek elég konkrét hatásuk van (egyre többet sebzel amíg meg nem sérülsz, a harcon kívüli futás nem fogyaszt staminát stb...) Minden főzetnek van egy mérgezési mennyisége és figyelni kell, hogy Geralt toxicity mérője ne nagyon menjen túl a maximumon, mert akkor folyamatosan veszít az életerejéből amíg helyre nem jön a vérmérgezéses állapota.

Fontos még megemlíteni az olajakat, amik szörnycsoportokra osztva (pl vámpír olaj, hybrid olaj) kardunkat megöntözve többet sebeznek említett lényekre.

Minden főzetet csak egyszer kell legyártani (meg amikor nagyobb szintűvé kreáljuk) és meg van adva, hogy hányszor fogyaszthatunk belőle (ez megint csak nő a főzetek szintjével). Újratölteni meditálással lehet, ilyenkor Geralt egy üveg alkoholt elhasznál, és feltölti a teljes készletet, beleértve a bombákat is. Eme cselekvéssel lehet gyorsan előre röpíteni az időt, és alacsonyabb nehézségi szinteken az életerőnket is teljesen feltölti.

Hasonlóan működik a crafting is, ezt előbb már említettem, főként fegyverek és páncélok vannak az étlapon, de itt gyárthatunk még rúnaköveket amik a fegyverekbe helyezvén bizonyos bónuszt adnak (pl 5% esély a megmérgezésre vagy tűzsebzésre). Így működnek a glyphek is, csak ezek páncélokba passzolnak, és a sign-ok erejét növelik.

Ismerd az ellenséget

A bestiary menüpont alatt a witcher világát benépesítő szörnyetegek leírása található, ami a plusz ebben, hogy itt megnézhetjük milyen olaj, sign, bomba vagy potion hasznos egy adott lény ellen. Ez magasabb nehézségi szinteken szinte kötelező előírás.

Van egy karakterlexikon is ahogy az összes szereplő megtalálható, így ha valami (vagy inkább valaki) kiment a fejünkből itt gyorsan utánanézhetünk.

Az inventory jól átlátható (a legújabb patch-el még jobb lett), itt szerelhetjük fel magunkat, illetve lovunkat, bombákat, potionoket, egyéb tárgyakat (pl fáklya) itt vehetünk elő.

Én a térkép vagyok, én a térkép vagyok!

Aki értette a fenti referenciát annak ezúton szeretnék gratulálni (tudod te jól, mit tettél).

A játékbeli térkép igazából rendben van. Jelzi a boltokat, kovácsokat, településeket, meg persze a kijelölt küldetést. Itt megjegyezném, hogy egyszerre csak egy küldetést mutat, szóval ha meg akarjuk nézni melyik küldi van még a közelünkben, végig kell mindig kattintgatni az összesen, és aztán persze emlékezni rá (amit nem fogunk). Persze az utazás nem nagy fejfájás, van fast travel a játékban de csak bizonyos kijelölt helyekről lehet indítani ilyen gyorsított utazásokat.

A másik alternatíva Geralt lova, Roach. Gyorsan el lehet vele jutni bárhova, de engem legtöbbször inkább idegesített. Gondolok arra amikor hű paripánk egy élesebb kanyar bevételénél hirtelen „lefékez” aztán megint vadul orientálódhatunk. Füttyenthetünk neki ha útközben elhagytuk volna, ilyenkor lespawnol mögénk pár méterrel de képes a leglehetetlenebb helyekre kerülni, például valami árokba ahonnan nem tud előkecmeregni, szóval futhatunk arrébb intenzív fütyörészések közepette.

Ezért a vadnyugaton már lőnek...

Szeretném megemlíteni a Witcher 3 minijátékát ami felettébb élvezetesre sikerült. Szerettem a kockapókert is de ez a kártyajáték valahogy becsalogatta magát a szívembe.

Természetesen a Gwent-ről beszélek. Elég gyakori jelenség, hogy egy játékon belüli minijáték általában a felesleges időhúzást és az idegeink sebészi pontossággal történő szétszabdalását jelenti.

Nos, a kulcs talán ott leledzik, hogy ez nem kötelező dolog, ha nem tetszik akkor nem játszol és ennyi. Engem viszont rabul ejtett. Miről is van szó? Egy kártyajátékról ami talán merített a Hearthstone-ból vagy a Magic: The Gathering-ből, de mégis egyedi lett.

A szabályokról röviden: Van három sorunk ahová pakolhatunk kártyákat: közelharci, távolsági, és ostromgép. Minden kártyának van egy értéke, ezeknek az összege adja a hadseregünk ütőképességét. Akinek több van, az nyert. Ez nagyon egyszerűen hangzik, de nem az. Kezdve azzal, hogy akkor győzedelmeskedünk, ha két kört nyertünk és egész játék alatt 10 lapból kell gazdálkodnunk amit random húzunk a mérkőzés elején. Vannak még különböző időjárás kártyák amik adott sorokat hatástalanítanak (nekünk és ellenfelünknek egyaránt), vagy éppen olyan, ami megduplázza kártyáink értékét.

A kémeket az ellenfél oldalára rakhatjuk, erősítve ezzel haderejét, viszont mi húzunk két kártyát, egy másik lappal pedig az asztalon lévő legerősebb lapot/lapokat likvidálhatjuk.

Minden paklinak (Northern Realms, Nilfgaard, Scoia'tael, Monster, majd a Blood and Wine kiegészítővel Skellige is bekerül) van egy vezér kártyája, ami az adott frakció uralkodója. Ebből is van többféle, aminek a képességét meccsenként egyszer lehet aktiválni.

A pláne az egészben az, hogy sok kártya, főleg a hőskártyák a játékbeli karaktereket ábrázolják, szóval páratlan amikor valakivel játszol és kirak egy kártyát amit róla mintáztak. Főleg amikor az illető nem is egy híres hadvezér, hanem Geralt egyik cimborája.

Alapból egy Northern Realms alappaklival indulunk, és mások legyőzésével gyarapítjuk gyűjteményünket. Ezáltal van egyfajta progresszió, egyre nehezebb kihívás elé állunk amihez erősebb lapokra van szükség, így egy idő után összerakhatunk egy-egy verhetetlen paklit, szép lassan gwent mesterré kupálódva.

Itt jegyezném meg hogy lesz egy különálló gwent játék, aminek már lehet a bétájára jelentkezni ami szeptemberben indul majd.

Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle, mert számomra ez egy elég kedves része volt ez a játéknak.

Reméljük a legjobbakat.

Geralt of My Heart

A kritika elején gyakorlatilag már ellőttem mit is gondolok a játékról.

Kisebb-nagyobb hibái ellenére egy gyönyörű izgalmas történetet kapunk, benne szerethető, emlékezetes, eredeti karakterekkel, gyönyörűen kidolgozott világgal, sokszor humoros vagy éppen epikus mellékküldetésekkel, századjára is élvezetes harcrendszerrel, egy nagyon jó minijátékkal megkoronázva az egészet.

Ha szereted az RPG műfajt és/vagy a fantasy (vagy ez esetben inkább folklore) történeteket, akkor ez a játék egy kihagyhatatlan mestermű.

A Fehér Farkas nem okozott csalódást.