The Witcher 3: Blood and Wine | Kritika
Nagyobb, hosszabb, vágatlan
Semmi problémám nem volt a Hearts of Stone kiegészítővel, de a fősztorin kívül talán egy kicsit kevés plusz tartalommal rendelkezett. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a Blood and Wine nemhogy tartalmasabb lett, de akár különálló játékként is el lehetne adni.
Kapunk ugyanis egy új területet, ami feleakkora mint az alapjátéké (!), és persze az ezzel járó mellékküldetéseket, szörnybarlangokat, erősebb witcher vérteket és fegyvereket, még egy saját fejleszthető birtokot is.
Ez persze csak dióhéj jellegű összefoglalás, amondó vagyok, hogy vizsgáljuk meg részletesebben is a közelmúlt egyik legjobb kiegészítőjét!
A witcher délre utazik
Az alapfelállás szerint Geraltot felkeresi néhány lovag, akik egy megbízással fordulnak a witcherhez. Hősünk régi ismerősei ugyanis a déli Toussaint hercegségből érkeztek, egyenesen maga a hercegnő küldetett értünk. Egy néhány áldozatot már maga mögött hagyó szörnyeteg elintézése lenne a feladat, nagyon komoly a dolog, ezt bizony nem bíznák amatőrre.
Természetesen a történet nem szűkölködik csavarokban, nagyszerű élményben lesz részünk az elkövetkezendő 30 órában amit a játék ígér nekünk.
A napfényes Toussaint
Az új bejárható terület teljesen magával ragadott. Velen és Novigrad esős, mocsaras senkiföldje után egy mediterrán, napsütéses, színekben gazdag, olaszos beütésű helyet kapunk.
Ehhez igazodik maga a környezet is. Az emberek virágot szednek, táncolnak, boroznak vidáman, csak egy pár perces séta a lovunkon és máris átjön a kiegészítő eszméletlen erős atmoszférája.
Beszélhetnék erről még órákat, de inkább mellékelek egy pár általam lőtt képet, hiszen mint tudjuk azok többet érnek ezer szónál.
Itt lakom látod, ez az a ház...
A hercegnő meglehetősen nagylelkű hősünkhöz, a megbeszélt aranyjutalmon felül kapunk tőle előleg gyanánt egy saját szőlőskertet, házzal, udvartartással és egy saját háznaggyal.
Köztudott, hogy a witcherek mindig úton vannak, a vadászatnak élnek, de Geraltnak most adatott egy saját birtok, ahol megpihenhet két szörnyes megbízás között.
Egy probléma van csak, hogy a hely egy kicsit ramaty állapotban van, a mi dolgunk lesz felújítani. Jobban mondva a háznagy dolga lesz, mi csak kiperkáljuk a szükséges aranymennyiséget, majd pár nap elteltével kész is van az adott újítás. A ház és az istálló retusálásán kívül rakathatunk munkapadot az udvarra, fegyver- és páncélállványokat a lakásba, még festményeket is szerezhetünk be a falakra, a trófeáinkkal pedig hálószobánk polcait díszíthetjük.
Az ágyunk egyfajta buffként működik, ha pár órát pihenünk benne, kapunk passzív bónuszt egy időre, mint pl. több életerő, plusz xp szörnyek levágása után (ha könyvtárat is újítottunk), stb...
Paint it Black
Beauclair városában előbb utóbb összefutunk egy páncélkovács nagymesterrel. Neki a szokásos módon összegyűjtögethetünk minden eddigi (és egy új) witcher páncélhoz egy grandmaster tervrajzot, majd ugyanitt le is gyárthatjuk ezeket.
Vásárolhatunk és gyárthatunk magunknak festékeket is, amivel be tudjuk festeni witcher felszerelésünket (de csak azt) mindenféle vidám színre. Én feketére festettem mindent. Mindenki tudja, hogy az a legjobb szín.
Ha már volt szó az új witcher vért vadászatról, itt megemlíteném a dinamikusan változó környezetet. Vannak bandita erődítmények ahol rengeteg gazfickó húzta meg magát, és ezeken a helyeken megbújik egy nevesített főellenség-féleség is.
A hely kipucolásával átveszik az irányítást a lovagok, és a környező kisebb bandita táborokban kevesebb szennyes lelkű személy fog tartózkodni.
Egy újabb mellékküldi fajta még amikor valaki talált egy remek helyet borospincének, ugyanakkor a kiszemelt barlangban egy szörnyeteg húzta meg magát. A „sima” nem sémán alapuló szörnyes megbízások megtartották alapjátékbeli változatosságukat, de ezt már szinte el is várjuk ezen a ponton.
Super Mutant
Egy küldetés elvégzése után kapunk az aktív skilljeink közé egy mutáció slotot. Ezeket a mutációkat szintén talentpontokkal oldhatjuk fel, de egyszerre csak egyet aktiválhatunk, ugyanis ezek elég erősek, és a harcokat alapjában képesek megváltoztatni. Például az Euphoria mutáció minden egyes toxicity pontunk után növel a kard- és sign sebzésünkön, vagy a Second Life ami halálunkkor egy második eséllyel ajándékoz meg, ennek van azért egy 3 perces cooldownja.
A mutációk is a szokásos piros, kék, zöld és semleges kategóriában mutatkoznak, a berakott skillektől függ, hogy milyen mutációt használhatunk. Ahogy feloldogatjuk a mutációkat folyamatosan kapunk plusz slotokat ahová a megszokott skilleket pakolhatjuk, az éppen használatban lévő mutációval megegyező színűt.
Skellige Style!
A Wild Hunt kritikámban leírtam, hogy mennyire közel állt a szívemhez a játék során a gwent kártyajáték. Nagy örömömre érkezett egy teljesen új Skellige témájú pakli, az alapjátékból ismerős Skelligei harcos nép hőseivel és egységeivel. Új mechanika például a Mardroeme gomba, amit a Berserker lapokkal egy sorba pakolva felerősíti őket.
Az új paklihoz tartozik egy bajnokság is ahol elnyerhetjük a győztesnek járó trófeát, ez később hálószobánk dísze lehet, ahogy korábban említettem.
Az átláthatóság netovábbja
A kiegészítő megjelenését megelőző patch tartalmazott egy UI updatet. A menük nagyobbak lettek, kicsit átláthatóbb, továbbá lehetőség van ránagyítani a tooltipekre, ahogy mi szeretnénk.
Én ennek kifejezetten örültem, nem szeretem amikor csak azért mert valami nagy felbontású, minden feliratnak mikroszkopikusnak kell lennie. Bizonyára én vagyok az egyetlen ember ilyen problémával, de más játékban ilyet nem nagyon látni, örömmel üdvözöltem az újítást.
Bekerült még egy New Game+ ahol szokás szerint új játékot indíthatunk szintünk és skilljeink megtartásával, 100-ra emelve a szinthatárt.
Megérdemelt pihenés
Azt hittem sokkal többet tudok majd mondani a Blood and Wine-ról, de őszintén szólva ez is „csak” egy kiegészítő. Sokkal tartalmasabbra siketült mint a Hearts of Stone, szinte egy új játék nyílhat meg előttünk amint megérkezünk Toussaint varázslatos földjére. A történet magával ragadó, az atmoszféra és hangulat utánozhatatlan.
Ezúttal viszont kedvenc witcherünk egy időre leteszi a kardot, véget ért Ríviai Geralt epikus története. Köszönjük meg neki a felejthetetlen pillanatokat és engedjük kipihenni magát. Talán egyszer még viszontláthatjuk őt egy új kalandban, de addig is,
Va Faill, Vatt'ghern