The Witcher 3: Hearts of Stone | Kritika
Csak egy újabb megbízás
Közel fél évvel az alapjáték megjelenése után a fejlesztők megleptek minket az első kiegészítővel, ami a Hearts of Stone nevet kapta. A küldetéssorozat megkezdéséhez erősen ajánlott a 30-as szint, de ha nem játszottunk az alapjátékkal, vagy csak ez a kieg érdekel minket, akkor megvan a lehetőségünk egyből harmincas szintről indulni.
Ami még kimaradt...
A Witcher 3 kritikából valamilyen földöntúli hatás okozta figyelmetlenség miatt kihagytam a karakterpanelt (talent fát), így ezt most engedelmetekkel bepótolnám.
Kapunk 3 fő talent kategóriát amiben szétoszthatjuk szintenként kapott pontjainkat. Vannak úgynevezett „Place of Power”-ek, amik egy-egy witcher sign-unkhoz tartozó kőmonumentumok. Ezek huzamosabb időre megnövelik adott sign-unk effektivitását, és megajándékoznak egy talent ponttal is.
Maguk a talent fák a megszokott witcher sémát követik. Harci tudás, Sign-ok és Alkímia. Van még egy semleges kategória, ahol általános tulajdonságainkat erősíthetjük, vagy újabbal gyarapodhatunk. Ilyen pl. a nehéz, közepes vagy könnyű páncél hatékonyságának növelése, életregenerálás nappal, stb...
Van összesen 12 slotunk ahová feloldott talentokat pakolhatunk be, ilyenkor aktiválódnak, tehát okosan meg kell gondolni mire rakosgatunk, mert csak korlátozott mennyiségű talent lehet aktív egyszerre.
Három slothoz tartozik egy mutagén slot (összesen 4) amibe kalandjaink során összegyűjtött, majd ebből készített mutagéneket rakhatunk. Közelharchoz piros, sign-okhoz kék, alkímiához pedig zöld mutagén dukál, és ehhez mérten erősíti egy-egy tulajdonságunkat. Például ha felapplikáltunk 3 közelharci talentet, és hozzá egy piros mutagént, akkor a harci erőnk (attack power) növekszik elég szép számban, sign-oknál a varázserő növekszik, alkímiánál pedig az életerőnk.
A Köszívű Ember Kalandjai
A történet egy mindennapinak tűnő szörnyes megbízással kezdődik.
Egy bizonyos Olgierd von Everec nevű könyörtelen zsiványfőnök felbéreli Geraltot, hogy intézze el az oxenfurti csatornákban tanyázó szörnyeteget, aki már nem egy kíváncsi áldozatot tudhat maga mögött. Később kedvenc witcherünk emiatt elég nagy pácba keveredik, kényszerből alkut köt egy erősen gyanús fickóval, Gaunter O'Dimm-el, majd neki kell lerónia a tartozását.
Jó szokásomhoz híven ennél többet most sem szeretnék elárulni a történetről, azt viszont garantálom, hogy meglehetősen fordulatos és érdekes kalandban lesz részünk.
Elbűvölő
Került be néhány mellékküldetés is, hogy azért a fő történetszál felgöngyölítése alatt legyen mit nyomozgatni.
Egy-két új Gwent kártyával is gazdagodunk, egy új románc is felbukkan egy régi ismerős képében, de az egyik legnagyobb újítás az ún. Runeword-ök és Glyphword-ök megjelenése.
Egy Ofieri szerzetes elárulja nekünk, hogy ő bizony ért a bűvölés mesterségéhez, de nincs elég tőkéje, hogy a kellő eszközöket beszerezze a műveléséhez. Elég vaskos összegeket kér el a bácsi csupán a lehetőségért, hogy kipróbálhassuk mi a szöszbe is fektettük összekuporgatott aranyunkat.
Röviden megfogalmazva különféle egyedi erősítéseket, buffokat rakhatunk a páncélunkra, illetve fegyverünkre, de glypheket és rúnákat már nem használhatunk rajtuk. Őszintén szólva én ezt egyáltalán nem használtam, eladtam ekkorra minden rúnámat és glyphemet, nem tudtam újakat kraftolni, így nem akartam több energiát beleölni.
Meglágyult szív
A történetre tehát semmi szavunk nem lehet, van egy pár mellékküldi is, és egy új felejthető felszerelés fejlesztés (alliteráció forevör). 10-14 órára le fog minket kötni garantáltan, de mégis hiányzott belőle egy kis plusz amit elvárnánk egy ilyen gyönyörű fejlesztőcsapattól mint a CD Projekt RED.
Egy ilyen jellegű probléma orvosolására úgy hallottam tökéletes ellenszer egy kis bor...és vér...